Lőrincz László írása.
Közeledik a tavasz, egyre inkább kell kerülgetni a bicikliseket az Üllői úton a külső sávban. Ha a feleségem vezet, azt szokta kérdezni ilyenkor, hogy „Ennek meg miért itt kell bicikliznie?” Mármint a három sávos Üllőin, a Körút és a Nagyvárad tér között. Erre a következő válaszokat szoktam mondani. Mert joga van hozzá. Vagy, ha kevésbé kötekedő akarok lenni, akkor azt, hogy „Mert nem tud máshol menni.”

Érthető, hogy az általános iskolák próbálkoznak pénzt kalapozni, hiszen a tankerületi központok nem öntik rájuk zsákszámra a szabadon felhasználható forrást. De hogyan kell alapítványi napon gyűjteni? Kókuszgolyó kétszázért vagy kuncsorgó levél előtte kétszer a szülőknek?
Támad a tízhetes nyári szünet. A kerületi általános iskolák szerveznek tematikus nyári napközis táborokat, melyek az olcsóbb árkategóriába esnek. Hova lehet még menni?
Nyakunkon a választás. Mármint az óvodaválasztás. Legtöbben mennek a körzetesbe, hiszen általában az van a legközelebb és választanak egy szimpi óvónő párost. Öt éve magamat tudatosnak gondoló szülőként négy kerületi óvoda összesen tizennyolc csoportjának óvónőivel beszéltem két hét alatt (meg még az igazgatókkal is). Csak úgy zsongott a fejem a „mi fél 1-re végzünk ez ebéddel” mondattól. Nézegettem az ovik honlapját, ahol a pedagógiai program, az SZMSZ és a házirend az előtérbe tolt dokumentumok. Keresgéltem az infókat az önkori honlapján, de polgármesterünk csalogató köszöntője után úgy elvesztem, mint kiscsoportos az IKEÁ-ban.