Érthető, hogy az általános iskolák próbálkoznak pénzt kalapozni, hiszen a tankerületi központok nem öntik rájuk zsákszámra a szabadon felhasználható forrást. De hogyan kell alapítványi napon gyűjteni? Kókuszgolyó kétszázért vagy kuncsorgó levél előtte kétszer a szülőknek?

Testközelből származó információink szerint a molnárosok a buliban és az élvezetben hisznek. Idei áprilisi alapítványi napot élvezték a diákok, a tanárok, a szülők, ideig óráig még a kistesók is. Olyan volt, mint egy szalagavató, csak éppen minden osztály táncol az 1. a-tól a 8. a-ig. Ez így 2,5 óra, de minden percét megéri.

A szülők kedvében járva a zene retro, minden stílusból. Megelevenedett a Hairből az asztal a tányérokkal, 28 Rocky Balboa bokszolt egyszerre, és még mindig kihagyhatatlan a Csavard fel a szőnyeget. Biztos számítottak a nagyszülőkre is, mert a Muzsika hangja se maradt ki („ré egy régen látott rét”). És a Molnárból nem hiányozhat Nemecsek sem.

Persze, a zene mit se érne látvány nélkül. A Molnár szöcskék a tavalyi shanghai-i világbajnokság után most itt pattogtak az ugrálókötelek felett. Ígéretes a nagyválogatott utáni szöcske-generáció is. A tornászlányok minden korosztálya tudja a spárgamérleget és a rundelt, hú.

Hány koreográfia-továbbképzésen vettek részt a tanárok, hogy mindezt kigondolják, megtanítsák? 

Semmi fennakadás. A zene pontosan indul, a szervezés profi. Mindez csupán 1500 forintért. És mert minden szentnek maga felé hajlik a keze, és ez egy blog, és itt szabad, az én kedvenc performanszom zenéje Shakira „Try everything” (Zootopia).

Köszönjük az élményt! Gratula a tanári karnak és a szereplőknek! Jövőre ugyanott!

Ti pedig, kedves olvasók, adjatok hírt a többi kerületi suli innovációiról.