Új könyvek érkeztek a Boráros téri könyvtárba. A könyvtárvezető, Körmendiné Jakub Ágnes ezekből szedett össze egy csokorravalót. Szépirodalom, krimi, romantika, szakirodalom, életrajz csoportosításban.
Krimi: Peter Stjernström: A lepkefiú - A gonosz lepkeszárnyakon érkezik
A lepkefiú nem csak elképesztő rémtörténet, hanem bizarr vízió egy elmebeteg emberkísérletről. Egy csecsemőt magára hagyatva találnak az erdőben. A kisfiú vérzik, nyüzsögnek rajta a rovarok. Túléli. Sok-sok évvel később számos kérdés merül fel a közben felnőtté vált Jonasban. Kik lehettek a szülei, és miért dobták el maguktól? Mi lehet annak a különleges képességnek az oka, amit újra és újra észrevesz magán? Egy furcsa, ösztönös, szinte állati megérzés. Titkolja vagy kövesse? Jonast megkeresi a titokzatos Apisec cég és állást ajánl neki. Hamar kiderül, hogy többet tudnak róla, mint ő saját magáról. Barátjával, Björnével elkezdi kibogozni a múltjába vezető szálakat. Amikor összetalálkozik a sikeres és kompromisszumot nem ismerő Nelly Josefssonnal, döbbenten szembesülnek a kettejükben rejlő meglepő hasonlóságokkal.
Romantika: André Aciman: Találj rám!
Egyetlen közelmúltbeli regény sem beszélt olyan megrendítően a szerelem természetéről, mint André Aciman lenyűgöző könyve, a Szólíts a neveden. Legelső, 2007-es megjelenésekor Stacey D'Erasmo, a New York Times kritikusa ,,szerelmes levélnek, vallomásnak, különlegesen gyönyörű könyvnek" nevezte. Mintegy háromnegyedmillió eladott példány után pedig megszületett a később Oscar-díjjal is jutalmazott filmváltozat, amelyben Timothée Chalamet játszotta a kamasz Eliót, Armie Hammer pedig Olivert, a fiatal doktoranduszt, akivel egymásba szeretnek.
Szépirodalom: Vámos Miklós: Jánoska és a Farkas
Adva van egy regény, 2007-es. Egy házasságot akartam vele megmenteni. Nem sikerült. Emiatt, s más okokból most némiképp átírtam és húztam belőle. (Kár, hogy a múltunk viszont picit se javítható.) A régi címből (Utazások Erotikában – Ki a franc az a Goethe?) kiszerettem, újat kapott: Jánoska és a Farkas. Tudom, szokatlan megoldás, de hátha szerencsét hoz. Gőte János Farkas valószínűleg helyeselné.
Szakirodalom: Walter Isaacson: Leoardo da Vinci
Leonardo alkotta minden idők két leghíresebb festményét, az Utolsó vacsorát és a Mona Lisát; ám ő önmagát legalább annyira tekintette tudósnak és mérnöknek. Néha már rögeszméssé váló szenvedéllyel kutatta az emberi anatómiát, a szív működését, botanikai, geológiai, optikai és ezerféle egyéb tanulmányokat folytatott, új fegyvereket tervezett és repülni vágyott ember alkotta szerkezettel. Matematikailag vizsgálta az optikát, tanulmányozta a fény útját a szaruhártyán át, majd a változó perspektívák illúzióját alkotta meg az Utolsó vacsorán, amely ugyanakkor bámulatosan gazdag festmény-elbeszélés a bibliai történetről, és felülmúlhatatlanul mély Jézus-ábrázolás.
Életrajz: Návai Anikó: Mr. Hollywood / Mr. Hungary
Návai Anikó exkluzív fotókat és beszélgetéseket tartalmazó interjúkötetében arra vállalkozott, hogy egy ismert ember mindmáig ismeretlen arcát fedje fel az olvasónak.
"Bevallom, azért írtam meg ezt a könyvet, mert meg akartam fejteni Andy Vajna titkát. Azért beszélgettem Arnold Schwarzeneggerrel, Sylvester Stallone-nal, Antonio Banderasszal, Michael Douglasszel, Oliver Stone-nal, Joe Eszterhassal, Andy volt üzlettársával, Mario Kassarral, híres producerekkel, PR-osokkal és Andy magánéletének legfontosabb szereplőivel, hogy összeálljon ez a mozaik. Harmincnégy évig voltunk barátok, és a halála után jöttem rá, mennyire nem ismertem. Pedig ott voltam élete legfontosabb, legkritikusabb, legtragikusabb állomásainál, amikor az ember védtelen. De az ő arca ritkán rezdült. A sikereire lekezelően, a kudarcaira erővel válaszolt. Mind a kettőt lenyelte, mint akinek egyik sem számít. Nevetni ritkán, sírni csak egyszer láttam. Hiába kutatok az emlékeimben, soha nem örült felhőtlenül semminek. És soha nem bízott meg igazán senkiben. A gyanakvása saját magát sem kímélte. Ezért kérdezgettem egyre gyakrabban, hogy mikor kezdi végre szeretni magát. Mert megérdemelte volna: rengeteg embernek segített. Büszke volt rá, hogy ismerik, és szerette volna, ha szeretik. Mégsem engedett senkit olyan közel, hogy fájjon, ha elveszítené. Okos ember volt, de nem bölcs ember. Ha bölcs lett volna, az élete nem úgy alakul, és nem úgy ér véget, mint egy görög sorstragédia.
