2019. november 18-án a Könyvtárostanárok Egyesülete őszi szakmai napján Az év ígéretes könyvtárostanára kitüntetésben részesült Arany-Nagy Zsuzsanna, a IX. kerületi Szent-Györgyi iskola könyvtárostanára. A kitüntetés laudációja a Könyvtárostanárok Egyesülete oldalán olvasható. Arany-Nagy Zsuzsát, Dömsödy Andrea kérdezte.

Hogyan kerültél a kerületbe, a Szent-Györgyi könyvtárába dolgozni?

A Pécsi Tudományegyetem informatikus könyvtáros – ez a könyvtár szak hivatalos elnevezése, jelezve, hogy a képzés nagy arányban tartalmazza az új eszközöket és információforrásokat – végzős mesterszakos hallgatója voltam akkor. A párom, aki azóta már a férjem lett, állást kapott az Országos Széchényi Könyvtárban. Többek közt ezért költözünk Budapestre.

Mire a Szent-Györgyi álláshirdetését megláttam, több helyen, több könyvtárban voltam állásinterjún, több-kevesebb sikerrel. Tudtam, hogy pedagógus végzettség nélkül kevés lehetőségem van iskolában elhelyezkedni, de megláttam az álláshirdetést, könyvtáros- asszisztens státuszba kerestek munkatársat, a végzettségre vonatkozó követelmények között pedig csupán az szerepelt: érettségi. Gondoltam, ide is küldök önéletrajzot. Beleznay Tamásnál, a Szent-Györgyi igazgatójánál és Tóth Viktóriánál, az iskola könyvtárostanáránál landolt a jelentkezésem. A nagyon jó hangulatú interjú másnapján telefonáltak, hogy szeretnének velem dolgozni, én pedig nagy örömmel igent mondtam, noha sosem tudtam elképzelni magam pedagógusként.

Mit tartasz az iskolai könyvtárak legfontosabb küldetésének?

Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Napjainkban az információ, a tudás számít az egyik legfontosabb értéknek. Napról napra óriási mennyiségű adat és információ jelenik meg az interneten és vesz körül minket. A könyvtáraknak – az iskolai könyvtáraknak is – kiemelt feladatuk, hogy ezek között segítsék az olvasókat, a könyvtárhasználókat eligazodni. Iskolai könyvtárosként, könyvtárostanárként fontosnak tartom megtanítani, sőt inkább, ráébreszteni a diákokat arra, hogyan tájékozódjanak a világban, hogyan ismerhetik fel például az álhíreket.

És az olvasóvá nevelés?

Az, hogy az olvasás megszerettetése, az olvasóvá nevelés lenne a legfontosabb küldetésünk, így is gondolom, és nem is. Az olvasóvá nevelés a családban kezdődik. Mi, iskolai könyvtárosok el tudjuk ezt mélyíteni. Sokkal inkább vallom azt, hogy az esélyegyenlőséget szem előtt tartva lehetőséget kell adnunk minden tanulónak, hogy találkozhassanak könyvekkel, internettel, IKT eszközökkel akkor is, ha a családban – rajtuk kívülálló okokból – nincs rá lehetőségük.

Két éve dolgozol az iskolai könyvtárban. Hogyan látod ezt a munkát?

Sosem tudtam elképzelni magamat pedagógusként. Rosszul gondoltam. Tíz évvel az általános iskolai ballagás után, az osztálytalálkozón az akkori osztályfőnököm azt mondta, “mindig tudtam, hogy tanár leszel”. Vezéregyéniségként, az osztály „hangjaként” emlékezett rám, aki azonnal átlátta a helyzeteket, és a kezébe vette az irányítást.

Miután elfogadtam ezt az állást, aggódtam, hogy iskolai könyvtárosként mit fogok egész nap csinálni, hiszen – saját tapasztalataimból kiindulva – meggyőződésem volt, hogy nem jár senki az iskola könyvtárába. Aztán már az első héten világossá vált, hogy nem kellett volna aggódnom.

A könyvtárosságra, a könyvtárostanárságra nem tudok munkaként tekinteni. Ez hivatás. Csak úgy lehet csinálni, ha szeretjük. Minden nap egy új lehetőség. Lehetőség arra, hogy életre szóló élményt adjak egy-egy gyermeknek. Az tapasztaltam, minden diák problémáját komolyan kell venni. Ha a házi feladat-írásában van szüksége könyvtárosi segítségre, vagy az órán hallottak felkeltették az érdeklődését, és utána szeretne olvasni valaminek, ugyanolyan fontos, mint az, hogy ha egy alsó tagozatos a “valami izgalmasat szeretnék olvasni” kéréssel érkezik hozzám. A könyvtárostanár kicsit pszichológus is. Fontosnak tartom, hogy éreztessem, bizalommal fordulhatnak hozzám kicsik, kicsit nagyobbak, nagyok és kollégák is.

Mivel segíti a Szent-Györgyi könyvtár céljaid elérését?

Több dologgal. (1) tapasztalat. Pályakezdőként áldás, hogy egy 30 éves pedagógusi tapasztalattal rendelkező könyvtárostanártól tanulhatok. (2) törekvés. Mindketten a fejlődésre, a tanulásra törekszünk, valamint arra, hogy a megszerzett tudásunkat kamatoztassuk, tapasztalatainkkal segítsük diákjainkat és szakmailag támogassuk kollégáinkat. (3) IKT. Eszközparkunk a támogatásoknak és törekvéseinknek köszönhetően folyamatosan bővül. Ezzel párhuzamosan tudásunk, tapasztalataink is elmélyülnek. (4) Állomány. Könyvtárunk dokumentumállományát – a lehetőségeinkhez mérten – tudatosan és folyamatosan bővítjük. Igyekszünk beszerezni minden az iskolai munkához elengedhetetlenül szükséges dokumentumot.

Mire lenne még szükség?

Ha viccesen közelítem meg a kérdést, akkor a kolléganőmmel közös mondásunkat idézném: “csend, béke és nyugalom”. Ha komolyan közelítem meg, akkor a könyvtár terének bővítésére és még egy könyvtáros(tanár)ra. Néha felmegyünk a raktárba, hátha ott bújt el a harmadik kollégánk. Eddig nem találtuk meg.

Ki kell emelnem a rendelkezésünkre álló géppark korszerűsítését és további bővítését is. Ez gördülékenyebbé tenné a munkánkat. Itt nemcsak a számítógépekre és a tabletekre gondolok, hanem színes nyomtatóra és egyéb irodai eszközökre. A dokumentumállományunk is korszerűsítésre szorul. A frissen megjelent gyermek- és ifjúsági, valamint ismeretterjesztő irodalomból. sok kötet hiányzik. Az alsó tagozatosokat kiszolgáló “Tudós könyvtárunk” állományának állaga az utóbbi két évben is romlott, a kötetek pótlására jelenleg nincs lehetőségünk. A kiskamaszoknak szánt ismeretterjesztő állományunk tartalmilag és kötészetileg is elavult, nem beszélve a mese- és ifjúsági könyveinkről.

Rövidtávú céljaim között szerepel egy társasjáték-klub indítása, valamint a könyvtárunk közösségi tér-funkcióinak erősítése. Ehhez elengedhetetlen volna a társasjátékok mellett játszószőnyeg, babzsákfotelek beszerzése, ami ugyancsak költséges vállalkozás. Amennyiben az iskola vezetősége is engedi, plüssállat örökbefogadást is szeretnék meghirdetni. Az iskolai könyvtár átvállalná a “megunt” plüssállatokról való gondoskodást

Ebben a könyvtárban vannak újabb kiadású könyvek, de eléggé elhasználódottak. Látok négy polcnyi gyerekeknek szóló ismeretterjesztőt és legalább ennyi ifjúsági regényt. Mire van a legnagyobb igény?

A gyerekeknek szóló ismeretterjesztőt külön kezeljük, ahogy több állományegységre bontottuk a könyvtár más részét is. A négy polc, amit látsz, kifejezetten alsó tagozatosoknak szánt, kevés szöveg, sok kép felépítésű, interaktív könyv. Emellett a többi, nagyobb diákoknak szóló ismeretterjesztő irodalmunk, például a Mi micsoda? sorozat is, szakrendben helyezkedik el, hiszen ezeket könyvtárhasználati órákon is forgatjuk. Remek eszközük a könyvtár elrendezésének tanításában. A helyzetet azonban jól látod, a könyvek elhasználódottak. Nem telik el úgy nap, hogy ne ragasztgatnám, javítgatnám őket több-kevesebb sikerrel. Az alsó tagozatosok körében különösen népszerűek ezek a könyvek. Az utóbbi években sajnos nem volt lehetőségünk újakat vásárolni, a használat pedig kívül-belül jól látható rajtuk.

A négy polcnyi ismeretterjesztővel szemközt helyezkednek el az alsó tagozatos korosztálynak szóló mesekönyvek, meseregények. Az utóbbi időben emlékeim szerint két nagyobb fejlesztés valósult meg. Az egyik Bosnyák Viktória A sirály a király, a másik pedig Berg Judit Rumini cimű művének osztálylétszámban való beszerzése volt, mivel a 3-4. évfolyam ezeket olvasta kötelező olvasmányként. Ezen felül a gyarapodás régi és jelenlegi diákjaink adományaiból valósult meg az utóbbi időben.

Felidéznél egy kedves, emlékezetes élményt a munkádból?

Nagyon sok kedves élményem, emlékem van. Az a sok csillogó szempár, amit egy-egy csodás könyv meglelése során kapok, leírhatatlan. Előfordult már, hogy péntek délután, zárás után még egy elsőssel az ölemben a könyvtár padlóján a “mesepolcok” között ültem, és vagy a harmincadik könyvet vettük le a polcról, hogy közös erővel találjunk végre egy olyat, aminek az olvasása kitölti a hosszú hétvége délutánjait, azonban egy perccel sem vesz el ennél több időt a játéktól. Az egyetem alatt teljesen más keresési szempontokkal ismertettek meg minket oktatóink. A “gyermeknyelv” és a “gyermeki gondolkodás” elsajátítása jelentette számomra a legnagyobb kihívást, de úgy érzem, sikeresen vettem ezt az akadályt.