Horváth Áron írása.
"Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az."
A ferencvárosiak 7%-a külföldi vagy kettős állampolgárságú. Vajon megtalálják ők is otthonuknak a IX. kerületet?
Gasztrocentrikus vagyok, ezért először a külföldiek konyhájával találkoztam. A Tompa utcai nepáli és kurd büfé mindig hozza ugyanazt a buli előtti, utáni gyorskaja-színvonalat. A Ráday utcai perzsa Shiraz sokat változott húsz év alatt, de biztos pont Belső-Ferencvárosban. Wang mester a Telepy utca extrája volt, amíg el nem költözött. A Vágóhíd utca és az Albert Flórián út sarkán rejtőzködő Taiwan szuper autentikus az étlapjával és a vendégkörével. A Jedermann holland tulajának az ízei nem annyira, de állandó zenéje és co-working szelleme nyerték meg a környéket. A Berzenczeyből a Bokrétába költözött indiai családi büfé is elkezdett törzsközönséget gyűjteni, míg a Páva utcai étterem az ünnepi vacsorázókat is vonzza.
Amióta gyerekekkel járom a játszótereket, azóta ott is találkozom a külföldi szóval. Az ovis gyerekek észre se szokták venni, hogy a délutáni biciklis haverjuk más nyelven beszél. A vegyesbolt helyett pedig már a kisfiaink is úgy mondják: vegyük meg a kínaiban. A 2011-es népszámlálás statisztikája szerint 4100 személy, a ferencvárosiak 7%-a külföldi vagy kettős állampolgárságú. Vajon megtalálják ők is otthonukat Ferencvárosban, és leszármazottaik már csak emlékként ápolják majd hagyományaikat, mint a Vágóhíd utcai bolgár művház?
Gondolom, erről a száraz statisztika mögötti egyéni élettörténetek döntenek. Az egyik Ferenc téri német ismerősöm jó eséllyel itt ragad. Közgázra járt a Fővám térre, el is vett egy magyar lányt, és most a Morgan Stanleyben dolgozik a MÜPA mellett. Az első gyerek bölcsibe még a Mindenkid angol nyelvű csoportjába járt. Nem is kérdeztem, hová mentek oviba. A Vágóhíd utcába biztos jöhettek volna, mert Xin-Xint és Butrintot is jó szívvel integrálták a nevelők. Az idei Kerekerdei vigasságon nagyon fegyelmezetten pörgött-forgott két kínai kislány is a magyar néptánc-bemutatón. Ők már jó eséllyel lesznek fradisták. Apropó, az FTC-s sikerekhez aztán tényleg jól jött Zoran Kuntics, Nerea Pena és Leandro is.
A történet gyakran egyetemistaként kezdődik, a tablókból tippelve évente 300-an jönnek a ferencvárosi SOTE-ra és nagyjából ennyien a Közgázra is, meg az innen könnyen elérhető ELTE-re és BME-re is, és találnak addig otthonra a környéken. Aztán megszeretik, és maradni akarnak.
Ők is sok ferencvárosi történettel színesítik a kerület szövetét. Csak azt nem tudom, a Boráros téri thai Tom Yum étterem konyhásainak van-e köze az Angyal utcai thai-boxos edzőteremhez?
