Könyvtáros elismerésben részesült kerületünk szülötte, volt diákja

2020. január 22. 08:47 - GabiB

lgy_kepe_masik.jpg2019. november 11-én az MTA Könyvtárában adták át a Kovács Máté emlékének ápolásáért elnevezésű emlékplakettet, melyet dr. Suppné dr. Tarnay Györgyi kapott, akinek pályája a IX. kerületi József Attila iskola könyvtárából és a FSZEK Mester utcai fiókjából indult. (fotó: Láng Klára)

Az interjút készítette és adatokkal kiegészítette: Dömsödy Andrea.

A Tóth Kálmán utcai iskola

1948 és1956 között jártam az akkoriban újranyitott patinás IX. kerületi Tóth Kálmán utcai leányiskolába, aminek Mester utcai oldala fiúiskola volt – oda járt egykor József Attila is, akiről később az iskola a nevét is kapta.

Nagyon szerettem az akkor Mihalyovszky Jánosné által vezetett iskolát, ahol jó tanítóim, tanáraim, nevelőim voltak. Szigorúak, de megértők, sokat tanultunk tőlük a tananyagon kívül is. Meghatározták érdeklődésemet a történelem, földrajz, irodalom, színház, művészetek, könyvtár iránt.

Ma is érzem azt a hangulatot, amikor Ilus néni (magyartanár) órán mesélte el lelkünkig hatóan a Cyranó történetét, amit előző nap látott a Vígszínházban – a fél osztály ezt követően a könyvet kereste a könyvtárban, amiből csak egy példány volt – de volt! Eredics Edit néni több éven át szervezett versmondó versenyt a József Attila évfordulókon.

Szerettem Hőger Mária, Mici néni énektanárt, karvezetőt, aki beválasztott az énekkarba, s akivel az iskolai ünnepségeken kívül szerepeltünk kórusversenyeken, a rádióban – többször Kodály Zoltán előtt, akinek dicsérete nagy megtiszteltetés volt. Egy alkalommal a „kis kórussal” az Oktogonon lévő lakásán köszöntöttük a születésnapján, ahol az ének és a virág mellé puszi is járt. De emeltük az ünnepségek fényét a Ganz-MÁVAG-ban, vagy a Sthümmer Csokoládégyárban, ahol üzemlátogatással kapcsolták össze a fellépéseinket. Gizi néni a rajztanár művészettörténetet is tanított, múzeumokba vitt néhányunkat, és elmagyarázta, hogy mit kell nézni egy festményen, illetve bemutatta nagy festőinket a képeik előtt. Az én rajzaimat elküldte az indiai gyermekrajz kiállításokra.

Szerettük Cser Márta oroszóráit, tananyagon kívül megtanította nekünk Puskin Anyeginjéből Tatjána levelét, vagy a hallhatatlan Szimonov verset: „Zsgyi menjá i ja vernusz,” Várj reám és megjövök... Szabados Anna, Panni néni atlétikai versenyekre vitt, amikre a fiúkkal közös udvaron készültünk fel, vagy május elsején a Népstadionban rendezett tornabemutatókra.

Az iskola rengeteg élményt nyújtott számomra: Nagyszerű emlék Kacsóh Pongrác János vitéz daljátéka, melyet többször is előadtunk a Mester utcai I. István középiskola dísztermében s a Lónyay utcai Református Gimnázium nagytermében. Én például minden felvonásban szerepeltem (parasztlegény, francia udvarhölgy, tündér).

1_suppne_tothkutcaiiskola_janosvitez.jpg

János vitéz - Francia udvar. (A hátsó sorban balról a 3. udvarhölgy: Tarnay Györgyi, fotó: Klima Győző.)

VIII. osztályos koromban az iskola életét bemutató A mi iskolánk című film stábjának tagja voltam. A filmet a Magyar Filmgyár munkatársa, Klima Győző rendezte. (Rövid írás jelent meg róla a Szabad Ifjúság 1955/279. számában)

2_suppne_tothkutcaiiskola_amiiskolank_1955.jpg

Fotó: A film operatőre és a stábja. (Az alsó sorban Klima Győző operatőr, Eredics Edit magyartanár, Mihályovszky Jánosné igazgató és egy magyartanár; A hátsó sorban jobbról a 2. diák: Tarnay Györgyi, a kép tulajdonosa)

A téli szénszünetekben az iskolában befűtöttek a vaskályhába egy tanteremben, és filmeket vetítettek nekünk – itt láttam a Dérynét. 1954-ben először rendeztek a Parlamentben a kiváló úttörők számára szilveszteri mulatságot (akkor még a Parlament nem volt látogatható), amelyen VII., majd VIII. osztályos koromban jutalomból másodmagammal részt vehettem – csodás élmény volt. A keringőversenyen első díjat nyertem: egy felhúzható, táncoló cicát.

Az iskolai könyvtár - az első tapasztalatok

Könyvtárt életemben először ebben az iskolában láttam - éveken át titokzatos helyként tartottam számon. Úgynevezett „zárt könyvtár” volt: a folyosóról nyíló egyik osztály ajtajára ki volt írva „KÖNYVTÁR”, a bejárati ajtó felső részén egy kis nyitható faablak volt, azon át lehetett kölcsönözni: úgy emlékszem, heti két alkalommal volt nyitva tanítást követően 2-2 óra hosszat.

Otthon jelentős családi könyvtárunk volt, ezért főként felső tagozatos koromban látogattam az iskolai könyvtárat, ahogy főként a magyar, történelem, művészettörténet tantárgyakhoz, esetenként a fizikához, kémiához kaptunk plusz feladatokat. A diáktársak elsősorban a kötelező olvasmányokért keresték fel a könyvtárat.

A könyvtáros Ilonka néni mint szorgalmas olvasóját VII-es koromtól “kiskönyvtárosává” választott, s így bemehettem a könyvek közé. A teremben öt zárt szekrényben helyezkedtek el a kötetek. Főként szépirodalom: mesekönyvek, népmesék ifjúsági irodalom, a tantervben szereplő magyar szépírók művei, de Shakespeare, Moliére, Puskin is. Szakirodalom elsősorban a magyar, történelem, földrajz, művészetek, fizika, kémia tantárgyakhoz kapcsolódott.

Az én feladatom főként a visszahozott könyvek szétválogatása és visszaosztása volt, ha egyszerre sok olvasó várt a folyosón. Az iskola minden diákja használhatta a könyvtárat – ez nem jelentette azt, hogy mindenki élt is ezzel a lehetőséggel.

3_vilagoss_1949.JPG

Fotó: Kishír az iskolai könyvtár újjáalakulásáról (hiszen könyvtára korábban is volt). Forrás: Világosság, 1949. 283. sz. 4. p. (az Arcanum Digitális Tudománytárból)

Az általános iskola könyvtára a tanulók által ajándékozott könyvekkel is gyarapodott, amire évente egyszer az osztályfőnökök felhívták a tanulók, s szülői értekezleteken a szülők figyelmét is.

Összességében itt szereztem az első könyvtári élményeket, ebben a nehézkesen működő zárt könyvtárban: ahol erősen korlátozott módon elérhető kevés számú dokumentum volt, jó szándékú, kedves, de nem szakképzett könyvtáros és kevés pénzből gyarapodó állomány.

A Mester fiókkönyvtár - lökés a pálya felé

Középiskolába a Zrínyi Ilona Leánygimnáziumba jártam, de az iskolai könyvtár nem volt meghatározó számomra, hiszen akkoriban (1955 januárjában) költözött házunk, a Mester utca 53-55. földszintjére a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) 26. számú fiókja. Itt találtam „otthonra”.

Ez a könyvtár már nyitott volt, a jóval nagyobb állomány tágas térben szabadpolcokon elhelyezve, katalógusban feltárva, három könyvtáros, helybeni olvasási lehetőség mindennapos nyitva tartás. Kezdettől fogva sok olvasó kereste fel, hiszen a Mester utcában két általános és három középiskola működött (és működik ma is), s persze ide felnőttek is járhattak. (Ez a könyvtár 2016 óta bezárva, kihasználatlanul áll.)

A szabadidőm nagy részét itt töltöttem, fokozatosan megismerve a könyvtár működését. Segítettem a könyvtárosoknak a raktári rend fenntartásában, a kölcsönzés adminisztrációjában, a könyvek, folyóiratok ajánlásában, rendezvények szervezésében. Ekkor szoktam rá a Könyvtáros című folyóirat olvasására.

A könyvtárosok „kollégának” tekintettek, többször kérésre helyettesítettem is őket. A pályaválasztásomban nagy szerepük volt. Történelem–földrajz szakra szerettem volna jelentkezni, ám abban az évben Budapesten nem indult. A könyvtárosok hívták fel a figyelmemet, arra, hogy az ELTE-n könyvtárosképzés is folyik. így választottam ezt a szakot a történelem mellé.

Az egyetemi felvételin találkoztam először Kovács Mátéval, a szakma egyik meghatározó személyiségével. A szóbeli felvételi vizsgán kamatoztattam könyvtári, könyvtárosi tapasztalataimat. Kérdéseire kifejtettem a könyvtári munka eredményességét javító gondolataimat, amit a professzor úr egyre nagyobb érdeklődéssel, egyre barátságosabban, mosolyogva hallgatott. Ez a találkozás meghatározó volt az elkövetkező években is. Részben az ő hatására alakult úgy, hogy pályámat aztán Debrecenben folytattam.

És hát kit adtak nekünk a IX. kerületi könyvtárak? Egy kiemelkedő pálya

Ezek voltak az első tapasztalatok, hatások, amelyek megalapozták dr. Suppné dr. Tarnay Györgyi IX. kerületi “kis könyvtáros” 47 éves könyvtárszakmai pályafutását. Ez idő alatt meghatározót alkotott a Debreceni Tanítóképző Intézet könyvtárában és könyvtárosképzésében, majd a debreceni egyetem könyvtárosképzésében, az Országos

Tudományos Diákköri Tanács munkájában, a hazai olvasótábori életben, a gyermekkönyvtárosi munka fejlesztése területén, a könyvtárostanár szak hazai kidolgozásában. Olvasásszociológiai témában szerzett doktori fokozatot. Ezen területeken végzett munkáját már többször elismerték: Miniszteri dicséret, KLTE Rektori Dicséret, Magyar Könyvtárosok Egyesületének Emlékérme, Szinnyei József-díj, “Tudással Magyarországért”, Pedagógus Szolgálati Emlékérem. Most pedig mint a mester szellemiségéhez méltó tanítványt és a hagyományának ápolásában való jelentős részvételt elismerendő Kovács Máté emlékplakettel tüntették ki.

Köszönjük munkáját és köszönjük a kerületi kollégáknak is, hogy Györgyit erre a pályára terelték. További információ a díjátadóról és a laudáció a Kovács Máté Alapítvány honlapján olvasható. Köszönet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény könyvtárosainak az adatok pontosításában nyújtott segítségükért.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kilencbenazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr6015415192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.