Ha nincs játszótered, teremts magadnak!

2019. november 25. 09:17 - GabiB

A Rádió9 szubjektív története

radio9_logo.jpgBarna Era, a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány igazgatója

Idén ősszel, a helyi önkormányzati választások előtti hetekre időzítve, hétszer háromórás adássorozattal jelentkezett egy erre szövetkezett civil csoport, akik a Rádió 9, a kerület civil hangja-ként helyezték el magukat a helyi nyilvánosság-térképen. A nagyjából két kávéházi asztalon elférő technikai bázist Ferencváros legkülönbözőbb pontjain - híd lábánál, kávéházi teraszokon, szállodai hallban, parkban, borozóban, csokiboltban - percek alatt raktuk össze, hogy aztán meghívott vendégeinkkel szabadon beszélgessünk a helyi közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdésekről. A program kezdeményezője és támogatója a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány volt.

Mostanában sűrűn felidézem egy meghatározó emlékemet. A 2013-as egyetemfoglalások idején, Heller Ágnes filozófus is tartott egy előadást, az akkor már napok óta hálózsákban bent alvó, ELTE-s diákoknak és a hozzám hasonló, utcáról betért érdeklődőknek. A tőle megszokott lendülettel fejtette ki, hogy a rendszerváltás egyik legnagyobb bűne, elszalasztott lehetősége, hogy nem teremtettük meg a saját demokratikus közösségi tereinket. Vagyis megszülettek a jogállam keretei, de mi magunk – ezt már én teszem így hozzá – nem tanultuk meg, hogyan is játsszuk azt a bizonyos demokráciát. Hiányoztak és hiányoznak sokszor még ma is az igazán magunkénak érzett közösségi diskurzus-tereink. Ahol demokratikus keretek között, magunk által hozott és elfogadott szabályok szerint, de szabad beszélgetést folytathatunk közös ügyeinkről, esélyt adva a konszenzusra és a közös cselekvésre. Lehetne ez a lakóközösségünkben, a munkahelyünkön, az iskolában, az egyetemen, a játszótéren, bárhol. Mondjuk, egy kerületi közösségi rádióban is.

Részben ebből a szabad diskurzus iránti vágyból, részben a helyi médiában tapasztalt, vérlázítóan egyoldalú tájékoztatásból és a tanult tehetetlenséggel szembeni ellenállásból is született meg a „Rádió9, a kerület civil hangja” közösségi rádiós kísérlet. Ha nincs játszótered, teremts magadnak! 

radio9_foto5.jpgA Rádió Rádaytól a Rádió9-ig

De nézzük, milyen más szervezeti, sőt személyes okai is voltak a rádióprogram elindításának!  A 2011 végén kilenc, ferencvárosi kötődésű magánember által létrehozott Ferencvárosi Közösségi Alapítvány (FKA) missziója kezdettől fogva az, hogy egyfajta helyi médium szereplőként kössük össze azokat az itt élőket, dolgozókat, tanulókat, életvitelszerűen ferencvárosiakat, akik tenni akarnak a kerületért. Nekik szeretnénk segíteni abban, hogy lássák egymást, hogy egymásra találjanak azok, akiknek ötletük és/vagy pénzük, idejük, kapacitásuk van. Márpedig erre a Ferencváros fantasztikus terep a maga elképesztő sokszínűségével, a 60 ezres lélekszámával, a papírforma szerint 600 (!) bejegyzett civil szervezetével, az egymástól igen eltérő városrészeivel, sok-sok kisebb vállalkozással és az igazán méretes hazai és nemzetközi cégekkel. Ezt a munkát nyolc évvel ezelőtt is már helyi adománygyűjtésen, támogatásosztáson és közösségfejlesztő programokon keresztül akartuk végezni. Utóbbi tevékenység szerves részeként tekinthetünk a Rádió9-re is, amelynek előzményei voltak az elmúlt években itt-ott felbukkanó Rádió Ráday netes adásaink is. Akkoriban is készítettünk pár adást kerületi kávéházakból, lakótelepi parkból, sőt, még a Nagyvásárcsarnokból is beköszöntünk egy adás erejéig. Azok a pop-up rádiós felbukkanások mind egy-egy adománygyűjtő kampány vagy helyi rendezvénysorozat részeként születtek meg. Ami a mostani sorozathoz képest nagy különbség volt, hogy a Rádió Rádayt alapítványunk ugyan önkéntes segítséggel, de alapvetően maga készítette. Saját FKA-s gyártmányú műsoraink voltak. Mellénk állt a Tilos Rádió, tőlük kaptuk akkor is, most is a streamet, mivel ők tudatosan és visszatérően segítik a közösségi netrádiós kezdeményezéseket. Bár úgy éreztük, hogy értékes beszélgetések születtek, nem voltunk igazán ügyesek és hatékonyak a rádiónk marketingjében, nem tudtuk sem folyamatában működtetni, sem ismertebbé tenni. Ehhez képest, emlékszem, mennyire meg voltunk lepve, amikor rendszeres műsorvezetőtársamat, Dávid Feri barátomat egy kérdezőbiztos megszólította a saját házuk kapujában. Önkormányzati megrendelésre, a helyi nyilvánosságra vonatkozó kérdéseket tettek fel neki, és fehéren-feketén ott állt opcióként a Rádió Ráday is, mint hírforrás.

radio9_foto7.jpgCsak az igazán személyesből lehet jó közösségit csinálni

Most, 2019 őszén, az önkormányzati választások előtti időszakban ez már egy másik rádió volt, és nemcsak nevében tért el az előzőtől. Ezt egy olyan közösség készítette, amelynek a munkájához az FKA csak egy keretet és az eszközöket biztosította, még akkor is, ha páran magunk is beszálltunk.  Hiszünk abban, hogy az a közösségi kezdeményezés működhet igazán jól, tartósan és adhat igazi élményt a benne/érte dolgozóknak, amely személyes érdeklődésükkel, szenvedélyükkel, ambíciójukkal is találkozik. Magam 16 évig voltam fiatal éveimben közszolgálati rádiós, túlzás nélkül mondhatom, hogy ott nőttem fel a szomszéd kerület Bródy Sándor utcai épületében. Ahogyan oda kötődött évtizedekig a Rádió9 főszerkesztői feladatait ellátó Sarkadi Péter vagy a szintén rádiós újságíróként, majd médiajogászként dolgozó Bencsik Márta is. De a Rádió9 színes csapatának tagjai lettek Nemesné Singer Edina biostatisztikus, a szintén közgazdász Borbás Gabi, mint e felület, a Kilencben az élet blog gazdája. Velünk volt Oláh Roland közösségfejlesztő, az FKA munkatársa, és két televíziós újságírást tanuló egyetemista, Berecz Péter és Meggyes Bence. Hangmérnökként támogatta a csapatot Pádár Gergely, alkalmanként besegített a szintén kerületben élő, és dolgozó Poluektov Anna, és tanácsadónk volt Scsaurszki Tamás, FKA kurátor.

De velünk volt az a sok ember, 30-40 civil szakértő, a kerületért dolgozó vagy tenni akaró nyilatkozó is, aki a hét adás alatt vendégünk volt, nem beszélve azokról, akik első szóra kitárták kapuikat az utazó rádió előtt, hogy náluk építhessünk ideiglenes stúdiókat!

radio9_foto2.jpgEz a mi grundunk, gondozzuk együtt!

És idesorolom magamban azokat is – akik éppen azzal igazolták, hogy egy ilyen rádióra is szükség van –, akik nem tudták vállalni a hangjukat, arcukat, nem merték szabadon mikrofonba mondani a véleményüket. Önkormányzati fenntartású intézményekben dolgozó kiváló szakemberek, akik rettegtek attól, hogy ha nálunk megszólalnak, akkor raportra hívják őket, hogy elveszíthetik az állásukat. Civil szervezetnél dolgozók, akik ugyan pontosan látják a helyi problémákat és nehézségeket, de nem mondták el nyilvánosan, mert akkor kitehették volna őket a nehezen megszerzett önkormányzati bérleményükből, vagy esélytelenként indulhatnának a következő helyi pályázatokon.

Az önkormányzati választások komoly változásokat hoztak a kerületi döntéshozók közt, hamarosan meglátjuk, milyen változást hoz ez majd a hatalom helyi kapcsolataiban és a nyilvános kommunikációban. Addig is a Rádió9 csapata keresi tovább a saját hangját, mert úgy tűnik, bár a csapat eredetileg pár hónapra szerződött, nem pár hónapra kötött szövetséget. Jelenleg tapasztalatokat gyűjtünk arról, hogy mások, hogy tudtak fenntarthatóvá tenni hasonló rádiós kezdeményezéseket, és számolunk a meglévő és a szükséges erőforrásokkal. Követjük a kerületi közélet mozgásait, figyelünk és igyekszünk mindenütt jelen lenni. És ami a legfontosabb: nyitottan várunk mindenkit, aki szívesen együttműködne velünk egy kerületi rádióért, egy jó hangos és bátor kerületi civil hangért.

Keressük azt a befogadó helyet is a kerület frekventált részén, ahol a Rádió9 szerkesztői rendszeresen találkozhatnának és ahonnan a műsorok is szólhatnának! Akinek van ötlete, írjon nekünk! Köszönjük.

A Ferencvárosi Közösségi Alapítvány rövid bemutatását itt olvashatjátok.

radio9_foto6.jpg

radio9_foto3.jpg

Szólj hozzá!
Címkék: civil FKA Rádió9

A bejegyzés trackback címe:

https://kilencbenazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr615317666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.